"Dolgozatom eléggé speciális témát dolgoz fel, így a választásom az átlagosnál talán bővebb magyarázatot igényel. Az az objektív szempont vezetett, hogy rendkívül aktuálisnak találom magát a témát átfogóan, mert napjaink rohanó világában egyre kevesebb időnk van az információk beszerzésére, egyre több ugyanakkor a reklám és a hirdetés, aminek a tengeréből egyre nehezebb a fogyasztónak önállóan szelektálni, azt, hogy mire kíváncsi igazán. Ezek a folyamatok, véleményem szerint, a művészeti menedzserek hatalmát erősíthetik, amennyiben ők jól tudják a szituációt kezelni.
A probléma hazánkban nem tekint vissza nagy múltra, hiszen a rendszerváltás előtti politikai berendezkedés még a kérdés felvetését sem tette igazán lehetővé, így a hazai sztármenedzselés története mindössze másfél évtizedes. Kifejezetten érdekessé teszi ugyanakkor a kérdéskört, az a tény, hogy jóval szélesebb körű, mint amilyennek elsőre tűnik. Sok olyan kérdés van a tárggyal kapcsolatban, ami kimondatlan, ami ott van a levegőben, mégsem beszélnek róla, és természetesen rengeteg a konkrétan feltett kérdés és megfogalmazott probléma is.
A választásban szubjektív motívumok is vezéreltek, mindenképpen olyan témával szerettem volna foglalkozni, ami érdekel, mert az mindig könnyebb, és érdekfeszítőbb eredménye tud születni, mint valami olyannak, ami nem kifejezetten áll közel hozzám. Ez a téma egyszerre tudományos, ugyanakkor a művészethez is köze van, így sokrétű, és egyben sokoldalúságot is kíván meg, ezért nagy kihívásnak találtam.
Az alcím, - Környei Attila és a Manhattan történet - jelzi, hogy nem minden művészeti ággal foglalkozom, és nem pusztán elméleti oldalról tekintem át a témát. A terjedelmi korlátok miatt úgy éreztem, hogy a problémakör felvázolása után mindenképpen fókuszálnom kell valamely ágra, és azon belül is igyekeztem kiválasztani egy szűkebb szegmenst, hogy gyakorlati szempontból is rávilágíthassak néhány fontos momentumra. Egyéni ízlésem és az ésszerűség miatt a könnyűzenét választottam, mert ez a legkönnyebben elérhető, a legpopulárisabb, és talán a legidőszerűbb is. Ráadásul hazánkban még mindig nem igazán érvényesül más területeken a kultúra menedzselése.[1] Ezen, a még mindig igen nagy területen belül választásom a Manhattan együttesre esett, egyrészt, mert sok mindenben elsők voltak; másrészt, mert abban az adott időben nagyon sikeresek és híresek is lettek, és ha mindez az ok még mindig nem lenne elég, akkor azért is választottam őket, mert személy szerint nekem szimpatikus a zenekar."