A BLOG HAZAI JÖVŐJE

Avagy PUBLIKUS VITAIRAT a Barcamp konferencia blog kerekasztalához

Kinek: Galambos Márton, Barcamp konferencia, 2010, márc. 10-i blog kerekasztalához

Szerintem a „blogkirály meztelen”

Méltánytalannak tartom, hogy a blog jövője kapcsán csupán olyan hazai online blogszereplők véleménye hallattatik meg nevezett és megszólított konferencián, amely számára a „blog” műfaja igazából csak egy eszköz arra nézve, hogy hagyományos és kifulladóban lévő szellemi sajtóforrásait újraértelmezze, lényegében extrapolálja a webes közösségi médiatérbe:

- mintha az Index Birodalom és a Blog.hu* valóban sikeres blogstratégiája kapcsán senki sem venné észre, hogy a „király (nagyon is) meztelen”;
- mintha a blog jövőjének emlegetése kapcsán nem vennénk észre, hogy a blog műfaj jövője egyáltalán nem „hírlapú” és egyáltalán nem „Index-alapú”;
- mintha nem tűnne fel senkinek, hogy a bulvárosodó „trash” websajtó számára ez csak egy mentsvárként és reinkarnációs területként szolgál;
- mintha elfelejtenénk, hogy a blog.hu-n kívül létezik több más független blogforrás is.

A fentiek miatt úgy vélem a blog jövőjéről nem éppen „autentikus” és nem éppen „közösségi”, ha nevezett Barcamp kerekasztalban csupán a blogvilágot átmenetileg vezető Blog.hu és az Index vezetői hivatottak véleményt formálni.

A „vélemény számit” – fogalmaztuk meg a Blogter mottójának 2005-ben.

Kérem, most hallgassátok meg az én véleményemet is.

A blog jövője szerintem nem abban rejlik, hogy Magyarország online szellemi vezetője, az Index újraértelmezi a blogműfaj nemzetközileg független és igazából inkább közösségi, mintsem médiabeli fogalmát. Gondoljunk bele, ez olyan szellemi merénylet lenne, mintha akár Murdoch, akár Zuckerberg, akár Larry és Page újraírnák a nemzetközi social media fogalomtárát. Ha az Index itthon elhitetheti velünk, hogy a blog igazából „csak az újságírás szellemi újra feltámadása” és kevésbé közösségi önkifejezés, akkor ez olyan lenne mintha az online nemzetközi piacvezetők egyúttal képesek lennének a nemzetközi közösséggel elhitetni, hogy például „a keresés a jövő médiája”, vagy „a kapcsolati hálók médiaeszközök”… Ez persze nem igaz. Furcsa lenne – szerintem.

Nos valójában a felsorolt nemzetközi online fétisek (lásd Google, Facebook, Twitter) nem műfaji kerülőket és átértelmező szolgáltatásokat használnak, hanem új műfajt és web platformokat teremtve igazi online reformszolgáltatásokat és igazi médiavezető tereket hoznak létre. Ezzel vezetve az online médiát.

Hiába hisszük mi azt Magyarországon, hogy a blogjövője igazából egy „indexszerű újságírói és blogvilág” publicisztikai kanossza-járása, hogyha nemzetközileg a blogvilág továbbra is valójában és nagyobbrészt a blogspot kínálta „énblog” univerzuma, illetve a Techcrunch vezette geek-közeg véleményét takarja.

A blog fogalma ugyanis nemzetközileg továbbra is az „énblog” önkifejező mikrovilágát és nem újságírók publicisztika pótló eszközét jelenti a nemzetközi viszonylatban.

Egyedül a Tumblr és a Twitter vitt ebbe új szint, egyfajta blogforradalmat, amennyiben új dimenzióba emelték a kommentek és a gyors véleményformálás mikroblogos fogalmát. A Tumblr ezt a „reblog” műfajával a Twitter pedig a maga 140 karakteres minimál post-műfajával tette. Voltak persze kísérletek a blogműfajának média holdudvarba emelésére, de ez nem lett igazán meghatározó, amennyiben a Gawker Media modellje nem nyert megfelelő teret.

Mi tehát a jövő itthon?

A blog hazai jövője szerintem kettős kihívást jelent: egyrészt az énközpontú ügyekre épül, másrészt a közösségi terek egyedi asszimilációját hordozza. Újra divatossá kell, hogy váljon az énblog, és a széleskörű, független bloggolás.

Előbbi jelentése, ha a blogüzenete az újságirótól vagy az online újság szellemiségéből indul, akkor nem valódi civil ügy, hanem igazából amolyan médiabeli pszeudo esemény. Ha a felhasználótól származik, akkor viszont nemes és igazi társadalmi üzenetté, üggyé válhat. Számomra egy blog, amely az állatok védelméról, vagy az igazságtalan fogyasztói akciókról szól, sokkal inkább blog, mint amiket itthon mostanában olvasok.

Utóbbi, azaz a közösségi terek egyedi aszimilációja pedig azt jelenti, hogy a mikroblog műfaján keresztül olyan gyors üzenetek fogalmazódnak meg a közösségi terekben, amelyek önmagukban is képesek jelentéssé, jelenséggé és akár szellemi termékké válni. Egy tweet kifejezheti egy cég közösségi tehetetlenségét (lásd Vodafone twitter botránya), de kifejezheti egy pillanatnyi történés fontosságát is (pl. politikusok Turulcsiripes megnyilvánulásai). Utóbbi kihívások miatt a blog személyesebb, időt állóbb és más dimenziót jelent.

Számomra ez a blog jövője. Az, amikor a felhasználók és nem az újságírók egyengetik a közösségi médiateret. Itthon sajnos ez utóbbi hatalmasodott el, érdemes lesz váltani.

Miskolczy Csaba

Blogter

(*Megjegyzés: a konkurens blogszolgáltatás vezetőjeként elfogult vagyok, de talán számit a vizióm)